2023. júl. 9-16. Povljana-Skarda

Lajos autójával vontattuk a tengerhez a kenuszállítót, a delfines utánfutó a Suzuki után gurult. Bíborka és Ákos már elvackolta magát a Povljanai kiserdőben, mire késő éjjel megérkeztünk. Rövid pihenő után összeállt a csapat és megittuk a köszöntő rumot. Nekiláttunk a bepakolásnak, és déltájban már lapátoltunk a tervezett vonalon. A szél csak pont annyira fújt szembe, hogy a Halacska formájú szigetecske eléréséről letettünk. Kikötöttünk a Nagy Brusniak szigeten, egy nem túl jó helyen. Aludni egyet jó volt, különösen a leutazás kialvatlansága után. Másnap éppen csak bemelegedtünk, és már el is haladtunk a Halacska sziget farkánál. Innen irányba vettük az Olib sziget déli végét, és megpihentünk ott. A tervezett táborhelyet nem találtam meg, de a Sveti Nikola öböl kényelme kárpótolt bennünket. Bíborka kapott egy kis napszúrást, pedig minden lehetséges védelem rajta volt a nap sugarai ellen. A parton kicsit több darázs volt a kelleténél, de a fák alatt békén hagytak minket. Nem sejtettük még mi vár ránk néhány nap múlva. Másnap a terv szerint átlapátoltunk Skardára, a békák szigetére. Miskával, az itt élő vaddisznóval nem találkoztunk. Rengeteg időnk volt még úszkálni, búvárkodni. Sötétedésre már mindenki pizsamában ült a parton, teával a kezében. A szúnyogok miatt be kellett takarózni. Másnap Andi maradt tábort őrizni, a többiekkel áteveztünk Ist szigetére. Ez a 3 km felért egy kemény nap megpróbáltatásaival. Vélt és valós szélárnyékokba bújkálás miatt hét km-re nőtt atáv, és majdnem két órába telt. A kikötőbejáratból még megpróbált bennünket visszafújni a szél oda, ahonnan jöttünk. Átöltöztünk, elmentünk a boltba és a hagyományos sörözés után a szintén már hagyományos „hegyre fel a kis templomhoz” gyaloglóversenyt is megejtettük. Ákos ösvényhosszal győzött a versenyzők előtt. Még aludtunk is egyet a templom árnyékban. Még mindig remegő térdekkel indultunk vissza a városba helyet keresni, ahol megebédelhetünk. Egy gyorsétterem volt nyitva, a kikötőben. A pincér kislány mintha meg lett volna sértődve, hogy enni szeretnénk. Azért végül kiszolgált bennünket. A visszatérés már nagyon kellemes volt, és megismételtük a rendkívül pihentető éjszakát. Jókor reggel nekiindultunk a Grebenek sárkányhát formájú szikláinak. Közben feltámadt a szél, és táncoltunk is a hullámok hátán. Andiék és Lajosék nem bontottak vitorlát, Bíborka és én igen. Ezért háromféle vonalon értük el a sárkány farkát. Összevártuk egymást egy szél és hullámárnyékos helyen. A terv szerint a Silba sziget érintésével az Olib csodálatos homokos öblébe igyekeztünk. A tervünket egy hatalmas komp keresztezte, amely a két sziget közötti átjáróból száguldott ki hatalmas ívben fordulva. Mind a négy kenunak voltak olyan pillanatai, mikor egyenesen felé nézett a hatalmas hajóorr. Végül csak Lajosék néztek be a komp oldalán valamelyik WC ablakon. Megérkeztünk az emlékeimben paradicsomi öbölként élő Siroki Bok-ba. Sírva menekültünk innen tovább, mert iszonyat darázsinvázió volt. Nem támadtak kimondottan, de a nagy számú ütközés miatt csak idő kérdése volt a csípés. Még a parttól több száz méterre is jöttek a darazsak a mozgó színes árbocra. Egy hely úgy nézett ki elviselhető még a rengeteg darázs, de Lajos és Andi is elszenvedték az első csípést. Lajos szeme alatt nagyon durván nézett ki, Ildikó varázsszerekkel kenegette. Este elmentek a darazsak, mi meg besétáltunk a városba. Reggel menekülés-szerűen indultunk, majd bevásároltunk Olib városában, és a szigetet megkerülve kikötöttünk a Halacska szigeten. Egy kicsit kimerültek voltunk a megpróbáltatások miatt, de a kis sziget nyugalma és szépsége álomba ringatott bennünket. Reggel a szemem előtt lebegett a Povljanai kiserdő hűvös táborhelye, ez erőt adott a rekkenő hőségben. Tükörsima vízen lapátoltunk, és megérkeztünk. Másnap a tábor közelébe költöztettük az összes felszerelést valamint hideg söröket és egyéb italokat a hűtőtáskában. Csodálatos pihentető napokat töltöttünk itt. Mindenkit tanítgattam szörfözni.

Az év legkeményebb túrájának bizonyult ez a hét.

2023. Júl. 17-24. Povljana - Vír

Sportos kirándulás Privlakába a Moreta étterembe. Nin városába. 

2023. Aug 3-10

Amely eredeti terve az Olib sziget megkerülése volt Povljanából. Ezt darázsinvázió miatt elvetettük. Helyette a  Privlaka-Ugljan-Sestrunj-Molat szigetek felfedezése volt a szándékunk, de Poszeidón az első napon eltérített ettől.  Hatalmas vihart támasztott, villámait is szórta a földi halandókra. Haragja elől a Privlakai Autocamp  Tabor nyújtott menedéket. Másnap visszalapátoltunk a Viric Szigetre, és egy igen jól sikerült túratábor valósult meg.

2023. Aug. 11-18

 

 

A hazatérő csapatot elbúcsúztattuk, majd elrendeztük a felszerelést. A kenuk neve Alfa, Béta, Gamma és Epszilon, ezért tagadhatatlanul alfabetikus sorrendben hasaltak az ősgyepen, a lemenő nap fényében. A privlakai temetőben víztartályainkat is feltöltöttük. Így vártuk Enikő csapatát. Miután megérkeztek, még elmentünk Ninbe, Hannáért, aki busszal utazott. Kitörő öröm lett úrrá, hogy újra együtt, újra itt van a nagy csapat. Olyan boldogan vették birtokba a szerencsésen felfedezett táborhelyen a bunkert és környékét, még a tetejét is, mint óvodáscsoport az új játszóteret. Ez a mámoros hangulat elkísért a ránk váró kalandon. Másnap a szó szoros értelmében összeszedett volt a társaság már 11 órára. Ez első indulásra nagyon jó idő. A táborozásra kiszemelt part csak 10 km-re volt, és a szélmentes napsütötte tengeren két óra alatt oda is értünk. Horgonyt vetettünk, mind a négy kenu ott ringatózott az élénkülő szélben és hullámzásban. Közben a parton napernyők alatt eszegettünk, és terveztük a kialakítandó táborrendet. Poszeidón nem sok időt hagyott erre, az egyik kenu horgonyát máris elszabadította. Ezt parancsnak vettem, és közvetítettem is az evezősök felé. A Maestral rövid idő alatt méteres tarajos hullámokat keltett, ezért igen gyorsan kipakoltunk és rendet csináltunk. Miután a strandolók elhagyták a partot, felállítottuk a sátrakat is. A társaság megfejtette az utunkat kísérő istenek üzenetét, hogy bizony délután két óra körül minden nap jó lesz megérkezni a táborhelyre. Mert a világ egyensúlyának visszaállításához szükség lesz szélre és hullámzásra. Az egész túrán alkalmazkodtunk ehhez. Másnap átkeltünk a Zárai-csatornán, beeveztünk a szorosba az Ugljan sziget északi végénél. Megpihentünk, és a Sestrunj túloldalán haladtunk tovább táborhelyet keresve. Besiklottunk a kikötőbe, mert a parton nem találtunk jó helyet. Egy ember javítgatta a hajóját a mólónál, tőle kértem engedélyt, hogy letáborozhassunk az elhagyott olajprés teraszán. Hamarosan néhány idősebb úr egy kikötői -padon ülve kíváncsian szemlélte a tevékenységünket, és természetesen a gyönyörű lányokat. Tetszett nekik ez a kis újdonság. Nem úgy, mint egy hét múlva a fiúcsapattal. Akkor már lehetett hallani neheztelő hangokat, hogy mit is csinálunk mi ott az ő kis megszokott nyugalmú kikötőjükben. Bendegúz olasz konyhát nyitott a trafóház árnyékában, aminek a tetején Sienna és Hanna aludt a csillagfényes hullócsillagos éjjelen. Délután egy kicsit elszámítottam magam. Felmentem az érkező komp fedélzetére azzal a szándékkal, hogy sört veszek az esti hangulathoz. Ez sikerült is, csak az indító nem várta meg, hogy el is hagyjam a fedélzetet. Amikor kiléptem a büféből, a komp már elindult, fehér tajtékot vetve. Gyorsan megkerestem a kapitányt, és megnyugtatott, hogy vissza nem megy velem, de a következő kikötőben szálljak ki. Különös tekintettel arra, hogy jegyet sem váltottam. Így Rivanj kikötőjében elhagytam a kompot és egy motorcsónakkal visszavitettem magam Sestrunj kikötőjébe. A sör még hideg volt, mikor elmeséltem a kalandot. Mellőzve a tényt, hogy mibe került így egy üveggel.

 

 

Másnap reggel az öbölből kievezve már látszott a távolban a Molat sziget, és a sok kis fehér hajó jelezte a csodálatos öböl bejáratát. A feltámadó Maestral egy kicsit szétszórta a kenukat, ennek ellenére már együtt értünk partot a selymes homokon. A táborhely egyelőre foglalt volt, de a napernyők árnyékában a poszidónia ágy is rendkívüli kényelmet nyújtott. Miután mind a száz gyerek és üvöltöző szülő elhagyta a fenyőfák alatti helyet, letáboroztunk azzal a szándékkal, hogy egy pihenőnapot is töltünk itt. Pihenőnapnak kicsit félve nevezem azt a napot, amikor nem megyünk tovább. Ez a szó azt sugallja, hogy kicsit elengedhetjük magunkat. Ez így is van, de nem szabad elfelejteni, hogy ettől még most is a természet részei vagyunk, és oda kell figyelnünk -a szó szoros és tágabb értelmében is- minden lépésünkre. Meglátogattuk Molat kikötőjét, ahol érdekes módon mindig kell segítség az érkező vitorlások kikötéséhez. A lányok itt még fürdőszobát is találtak, és ki is használták a váratlan lehetőséget, hogy nagy mennyiségű édesvizet engedhessenek magukra. Bár már megtapasztalták, hogy a tengeri túrán elég esténként másfél liter víz. Átvizsgáltuk a boltokat, és az elhagyott nyaralót. A világháborús szégyenfoltot, a koncentrációs tábor maradványait is megnéztük. Rengeteg elhagyott kert is van, ahol fügét, szőlőt, szilvát lehet szedni.

Kipihenve indultunk neki a visszafelé vezető útnak, Sestrunj szigetét kívülről, a Vir tenger felől kerültük. Így elhaladtunk a „három nővér” szigetecske mellett, és az Uglan sziget Zára felőli oldalán, Susica kikötőjében partra szálltunk. A játszótér kőfalán megebédeltünk, a kőfal mögött volt hely a felszereléseknek is. A sátrakat távolabb a falu szélén állítottuk fel. Kivéve a túravezetői sátrat, amit a szép rendben sorakozó kenuk mellett a parton állítottunk fel a szabadstrand szomszédságában. Ezt azért írtam le ilyen részletesen, mert a játszótér melletti házban lakó néni váltig állította, hogy mi toalettnek fogjuk használni a háza oldalát. E tévedéséről nem lehetett meggyőzni, és bejelentett bennünket a rendőrségen. A rendőrök a bejelentés szabta kötelességüknek eleget téve éjjel egy óra körül ki is jöttek a helyszínre. Miután tetten nem érhettek a feltételezett tevékenységben, valamint megállapíthatták, hogy a tengeren érkeztünk kenukkal, nem zavarták meg pihenésünket sem. Egyszerűen elmentek. Hogy másnap hogyan folytatódott volna Susicai kalandunk, már nem tudhattuk meg, mert reggel tájoló alapján Irányt vettünk a híd felé, keresztül a Vir tengeren. Átkelés közben kicsit ránk ijesztett az északkeletről feltámadó szél. Szerencsére nem bizonyult se túl erősnek, se kitartónak, ezúttal a híd nem volt túl messze. Így nagy nyugalomban értünk vissza a kiinduló táborhelyünkre. Ezen a helyen senkit sem zavart, hogy több éjszakát töltünk itt. A bunker vihar esetén menedéket nyújtott volna, hőség esetén hűvösséget adott a konyhának és a pihenőhelynek is. A szomszéd telek mólójáról átlátszó fenekű kajakokkal indultak esténként a sekély vízben szemlélni a rájákat és más tengeri élőlényeket a Sea Adventure Privlaka vendégei. Ahogy a lányokat tanítottam szörfözni, még segítőtárs is akadt egy másik szörfös személyében. Ketten voltunk immár, hogy öt lányt is elindítsunk a világot jelentő deszkákon, a szelek szárnyán. Elbúcsúztunk Annától, Nóritól, Hannától, Enikőtől és Bendegúztól. Sienna maradt velünk, hogy bepótoljuk a tavaly elmaradt búvárkodást. Elautóztunk Pag városába. Itt egy hajó kivitt minket az öbölbejárat szikláihoz, és készülékkel merültünk egy elég laza merülésvezetővel, és egy szárazruhás olasz búvárral. Ezután Siennától is búcsút vettünk a Zárai buszpályaudvaron.